Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Édesanyámnak

2014.05.04

 

 Juhász Magda: Anyu ölében

Jó itt télen, jó itt nyáron, 
nincs is jobb hely a világon, 
itt ringatózni lehet, 
hallgatni szép éneket. 
Mikor vidám kedvem támad, 
vagy ha rám tör a búbánat, 
oh milyen jó itt nekem, 
nyugalmat lel a szívem. 
Olyan meleg, olyan puha, 
jó az öledben anyuka. 
Átölellek, hozzád bújok, 
a füledbe titkot súgok, 
hogy szeretlek Édesanyám, 
ölelj, vigyázz, sokáig rám.

 

 

Csorba Piroska:MESÉLJ RÓLAM

 
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor még nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?

Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

 Devecsery László

ÁTVÁLTOZÁSOK

 Édesanyák köszöntése 
 

Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy ezután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.

Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk!

Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek a szemedben...
Én ezért most, mondd, mit tettem?

Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból.
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozol tenyeremben,
patak csobog énekemben.

Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban aranyhalak.

A kötényed csuda-jószág,
onnan hallok fecske-nótát:
Le- leszáll a füsti fecske
édesanyám kötényébe.
Nem tapaszt ő vízzel, sárral,
elégedett e szállással.

Hajnalunkkal együtt ébred,
Nap szól néki: fénye ének.
Le- leszáll a füsti fecske
édesanyám kötényébe:
onnan indul messze-messze,
várja majd a kötény-fészek,
új tavasszal visszatérhet!

A kötényed csuda-jószág:
ezer titkot rejteget,
szemedből a meleg jóság
el is ringat engemet.

Kötényedből aranyalma
kelteget majd egy új napra.
Tart az álom, tart az éjjel:
a titkodat elmesélem.

Ezüst holdat, arany napot,
éjjel égről gyöngy-csillagot,
Tejútról a fénylő csendet,
szemeidbe elrejtetted.

 Kötényedből aranyalma:
kelteget most az új napra.
Szép, s jó reggelt, édesanyám:
mindig-mindig vigyázz reám!

Hogyha reám te vigyázol:
nyugodt lehet minden álmom.
Minden napon, minden éjen:
szereteted elkísérjen!

Szeretetem elkísérjen:
minden napon, minden éjen!
Átváltozom, csoda leszek,
minden varázst érted teszek!

Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
- Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.

Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.

Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál
az, amit én tőled kaptam,
e szépséges nagy titok:

 

 

HOGY A GYERMEKED VAGYOK!

Gondoztál nap, mint nap

aztán évről, évre.
Tanítottál dalra, szóra,
szívre szépre.

Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben 
kinyílik a tulipán. 
Ragyognak a harmatcseppek 
anyák napja hajnalán. 
Kinyílott a bazsarózsa, 
kék nefelejcs, tulipán, 
neked adom anyák napján, 
édes-kedves anyukám
 
 
 
                                                        ♥~.~.~.~.~.~.~.~.~.~。ღ。☸。ღ。~.~.~.~.~.~.~.~.~.~♥
 
 
 
Már megjöttünk ez helyre, 
anyák köszöntésére, 
anyám, légy reménységben, 
köszöntelek egészségben. 

Gyöngyharmatos hajnalba 
kivirult a hajnalka, 
szép kivirult hajnalkák, 
köszöntsétek jó anyát.

Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár, 
májusban a szép virág: 
annyi áldás szálljon rád. 

Ahány csepp a tengerben, 
annyi hála szívünkben, 
gyermekeid hő szavát 
hallgasd meg ma jó anyánk.
 
 
 
 
                                ◕‿◕ ★  ♥ ♫  ♥~.~.~.~.~.~.~.~.~.~。ღ。☸。ღ。~.~.~.~.~.~.~.~.~.~♥  ♥ ★ ◕‿◕
 
 

 

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával
rajzoltam egy képet, 
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy 
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár, 
Nem mozdul a szárnya…
Pedig hogyha tudna, 
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban, 
amit anyák napján 
mondani akartam

Donászy Magda: Anyák napja van ma

 Üres a kis csóka fészek 
Egy májusi reggel. 
Az öt vidám csókagyerek 
Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva 
Keresgette őket, 
De nem látták sem a nyuszik, 
Sem a fürge őzek.

Jönnek! Szólt a kakukk, 
Ki a legmesszebbre látott, 
Kis csőrében mindegyik hoz 
Egy-egy szál virágot

Hol voltatok? Szólt az anyjuk, 
S megcsuklik a hangja. 
Neked hoztunk virágot, 
Mert ma van anyák napj                                                             

Dsida Jenő : Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön, 
a te kezed jó Anyám 
Rettentő semmi mélyén álltam 
közelgő létem hajnalán; 
A te két kezed volt a mentőm 
s a fényes földre helyezett 
Add ide, - csak egy pillanatra 
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg 
a napnak étkét, italát. 
Ez a kéz vállalt életére 
Gyilkos robotban rabigát, 
Ez tette éltünk nappalokká 
A nyugodalmi perceket. 
Add ide, - csak egy pillanatra 
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett, 
Ha éjsötétbe dőlt a föld, 
Hányszor csordult a bánat könnye, 
Amit szememről letörölt, 
Hányszor ölelt a szent kebelre, 
Mely csupa, csupa szeretet! 
Add ide, - csak egy pillanatra, - 
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha-néha 
El is tévedt az igaz út, 
Ujjaid rögtön megmutatták: 
Látod, a vétek szörnyű rút! 
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor 
Feledni bírnám ezeket!. . . 
Add ide, - csak egy pillanatra 
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel 
Soká vezess még, adja ég. 
Ha csókot merek adni rája 
Tudjam, hogy lelkem tiszta még. 
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában 
A szent jövendő nem veszett! 
Add ide, - csak egy pillanatra 
Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földön, 
A te két kezed, jó Anyám! 
Mindenki áldja közeledben: 
Hát én hogy is ne áldanám?! 
Tudom, megáldja Istenünk is, 
Az örök Jóság s Szeretet! 
Némán, nagy, forró áhítattal,

Csókolom meg a kezedet!

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat

Istenke, vedd térdedre édesanyámat, 
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, 
ki adtál életet, adj neki most álmot, 
és mivel ígértél, szavadat kell állnod, 
mert ő mindig hitt és sose kételkedett, 
szájára suttogva vette a nevedet. 
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, 
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen, 
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve: 
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe, 
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb! 
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod, 
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel, 
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember, 
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány, 
magadat operálod e föld alatti ambulancián. 
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod 
a semmiből a semmibe a létező világot, 
anyát és gyereket, az élőt s a holtat, 
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat, 
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét, 
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét; 
én sem káromollak, hallgasd meg imámat: 

Istenke, vedd térdedre édesanyámat!          

 

forráshelyek: Anyák napi versek  Anyáknapi versek, köszöntések és idézetek  A 8 legszebb anyák napi vers - szerintünk- HarmoNet -

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.